Lavender segített Anának ruhákat foltozni. Padma és Sam ételt
gyűjtöttek, előbbi csak a parton szedett kagylókat, de az utóbbi
bemászott a vízbe egy hegyes bottal, hátha tud halat fogni. Libby
sietett oda Anához. Lavender újra, meg újra megnézte az arcát, és
egyre biztosabb volt benne, hogy találkoztak már. Libby megszólalt:
- Donald... a lába... a fertőzés egyre jobban terjed. Ő lesz a
negyedik, aki meghal.
- Szerinted mit kéne tennem? - kérdezte Ana.
Aznap újra temettek. Eko még mindig nem beszélt, csak a parton ült,
és a botját faragta.
Lavender elszánta magát. Beszélni fog Libbyvel.

VISSZAEMLÉKEZÉS
Lavender L.A.-ben egy kávéházban sietett végig, kezében kávéjával.
Egy pár mellett haladt el, amikor megbotlott valamiben. Hasra esett, a
kávéja szanaszét ömlött.
- A francba!
- Jól van?
Egy elegáns, fekete blúzba és farmerbe öltözött szőke nő nézett le rá.
Vele szemben, egy rövid barna hajú, barna szemű férfi ült. Ő kávézott,
a nő, pedig segített Lavendernek felállni.
- Bocsánat, nem láttam, hogy jön, és kinyújtottam a lábam.
Mennyibe került a kávéja?
- Ó, csak 4 dollár, mindjárt megyek, és...
- Pincér! Egy 4 dolláros kávét ide!
- Igazán nem kell...
- Ugyan már! Üljön le ide.
- Az igazság szerint...
- Na, csak egy kicsit!
Lavender engedett, és helyet foglalt az asztalnál. A pincér hamarosan
kihozta a kávéját. A férfi megszólította:
- Ugye nem tévedek, hogy ön is skót?
- Nem, nem téved - mosolygott Lavender - Valóban skót
származású vagyok, bár Londonban élek, kivéve, amikor utazgatok.
Már mások is mondták, hogy feltűnő az akcentusom. A kérdéséből
ítélve maga is.
- Igen. Desmond vagyok.
- Én Lavender.
- Na, hogy én se maradjak ki a bemutatkozásból, Elizabeth
vagyok, de ezt már Desmondnak mondtam is. - mosolygott a nő.
Lavender mosolyogva befejezte a kávéját. Még egy kicsit beszélgettek.
Megtudta, hogy Desmond egy föld körüli vitorlásversenyre megy, és
Elizabeth nekiadja a hajóját. Még sokáig beszélgettek volna, ha
Lavender nem néz rá az órájára, és rá nem jön, hogy megbeszélésre
kell mennie.
VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE

Libby a parton igyekezett még több kagylót szedni. Lavender vett egy
nagy levegőt, és odament hozzá.
- Libby?
- Igen?
- Szerintem... mi már találkoztunk valahol.
- Hogy érted?
- A kávéházban. Los Angeles. Desmond.
- Tényleg! Te voltál az! Nahát! Kicsi a világ, mi?
- Aha. Hogyhogy most Libby vagy?
- Jobban tetszik a Libby, mint például a Betty, vagy az Eliza.
- Értem. És, mesélj, hogy vagy?

A sziget másik felén lévő túlélők nem túl kellemesen ébredtek. Először
Vincent, a kutya kezdett el ugatni, majd vaddisznók bukkantak fel.
Mindennek tetejébe, még a gépről szerzett élelmiszer is elfogyott.
Szerencsére egy Locke nevű férfi tudott késeket felhozni a gépre, így ő,
Michael és Kate együtt mentek vadászni.
Jack rájött, hogy a vaddisznók a holttestek miatt jöttek, ezért úgy
döntöttek, hogy elégetik a holttesteket. Ezért néhányan a holttesteket
vitték a roncsokhoz, a többség, pedig tűzifát gyűjtött. Még a terhes
Claire is kivette a részét a munkából.
Miközben Luna egy nagy kupac tűzifával küzdött, Boone odament
hozzá segíteni. Luna zavartan megköszönte, de Boone nem tágított, és
együtt gyűjtötték a fát.
Amikor Kate visszatért a sebesült Michael-lel, azt mondták, hogy Locke
egyedül indult a néger férfit megtámadó vaddisznó után, de Kate az
egyik fáról látta, hogy az a valami az erdőben Locke felé tart.

Luna éppen a parton pihent egy kicsit, amikor Boone feldúltan odaült
mellé.
- Mi a baj?
- Csak Shannon. Elegem van, mondom neki, hogy lehet, hogy
Locke meghalt, és őt csak a kaja érdekli. Néha szégyellem, hogy ilyen
húgom van, komolyan.
- Sajnos van ilyen. De nem mindig viselkedik így, vagy igen?
- Nem, néha tud rendes is lenni. De alapvetően nem ezért
ültem le melléd.
- Hanem?
- Hát, nekem komplett kis beszédem volt, de teljesen kiment a
fejemből a fele, a másik fele meg nevetséges.
- Akkor most mi lesz?
- Inkább megmutatom, jó?
- Mit?
Boone válasz helyett megcsókolta. Amikor vége lett a csóknak, hosszan
belenéztek egymás szemébe, és mosolyogtak.

A sziget másik felén Libby és Lavender még mindig beszélgettek. Aztán
Libby megkérdezte:
- És Desmondról tudsz valamit?

VISSZAEMLÉKEZÉS
Lavender egy kikötőben sétált, a vitorlások mellett. Csak az egyiken
volt mozgolódás. Egy hosszú, barna hajú férfi készítette a hajót az
indulásra. Lavender felismerte.
- Desmond?
A férfi ránézett.
- Lavender?
- Igen. Most indul a világ körüli versenyre?
- Igen.
- Meddig fog tartani?
- Egy év kábé.
- Rendben. Hát, sok sikert, Desmond.
- Köszönöm.
VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE

- Azt tudom, hogy elindult, már vagy három éve.
- Három éve? De hisz... csak egy évig tart az út.
- Nem vitte vissza a tutajt?
- Nem.
- Szerinted meghalt?
- Lavender... - Libby mosolygott - Rólunk is azt hiszik, hogy
meghaltunk.


A sziget másik felén lévők a halottakat égették. Claire mondott
beszédet. Locke nem sokkal előbb tért vissza egy vaddisznóval. Azt
állította, hogy nem látta a szörnyet. Luna és Boone, valamint Harry és
Ginny egymás kezét fogták. Csak Jack és Ron hiányoztak. Nem sokkal
azelőtt mindketten észrevettek egy-egy férfialakot. Mindkettő más volt,
de mindketten csak az egyiket látták. A közös az volt, hogy a saját
alakjukban mindketten az apjukat ismerték fel...

Eközben egy ágyon, egy férfi ült, arcát a kezébe temetve. Ujjai között
könnycseppek csorogtak, mint mostanában mindig. Aztán meghallotta
a pityegést. Erőltetni kellett magát, hogy felálljon, és odamenjen a
számítógéphez. Nem tudta, hogy van e még értelme ennek az
egésznek. De azért beütött valamit a számítógépbe, és lenyomott még
egy gombot. Kisétált a teremből. Az asztalon egy könyv mellett egy
pisztoly feküdt. Még nem volt bátorsága meghúzni a ravaszt. De majd
lesz. Kimehetett volna. Kimehetett volna az ajtón, megnézni, hogy mi
van kint. De nem mert. Félt a látványtól, ami kint fogadná. Meg aztán -
gondolta keserű félmosollyal - mire elég nyavalyás 108 perc?!