Mivel már besötétedett, a kis csapat tüzet gyújtott éjszakára. Luna
elmerült a gondolataiban, így szinte fel sem fogta, amikor Sayid egy
fáklyával modellezte a balesetet. Aztán felemelte a fejét, és
Hermionéhez fordult.
- Kéne tűzifát hozni. Segítesz?
- Aha, persze.
- Vigyázzatok! - szóltak utánuk többen is.
Miközben fát gyűjtöttek, Hermione megszólalt.
- Tetszik neked az a srác, ugye? Akinek a húga van.
- Mi? Boone? Dehogy!
- Van szemem, Luna. Tetszetek egymásnak.
- Tényleg? Szerinted én is tetszem neki?
- Persze - mosolygott Mio.
Pár másodpercig csöndben voltak, aztán Luna szólalt meg.
- Miért nem mondtad, hogy tudsz franciául? Amikor befogtuk a
segélykérést. Miért nem szóltál?
- Mert nem tudok franciául, azért - válaszolt egyszerűen a
barna hajú lány.
- Harry és Ron mondták, hogy második év után
Franciaországban voltál.
- Nem voltam ott. Ez hosszú történet, Luna.
- Mindegy. De nem volt szép dolog becsapni a fiúkat. Menjünk
vissza, mielőtt aggódni kezdenek.
Amikor visszaértek a lányok, a többiek megkönnyebbülten
fellélegeztek. Megegyeztek, hogy a többieknek nem szólnak a
segélykérésről.
Kate a Sawyertől elvett pisztolyt nézte, és le sem hunyta a szemét
egész éjjel. Sawyer hanyatt feküdt, és a csillagokat bámulta. Sayid a
tüzet piszkálta. Pansy macska módjára összegömbölyödött. Charlie a
kezét-lábát idegesen mozgatta. Shannon Boone vállára dőlve aludt,
miközben a bátyja a tűzbe bámult, észre sem véve, hogy a tűzön
keresztül Lunát nézi. Az említett lány Hermionéval egymásnak vetették
a hátukat, Luna aludt, de Mio nem. Azon gondolkodott, amit Luna
mondott neki.
Így töltötték az egész éjszakát a hegyen.

Jack eközben a férfit igyekezett meggyógyítani. Először Hurley
segítségét kérte, de ő elájult a vértől. Végül sikerült elállítani a vérzést,
és a férfi felébredt.
- Hol van a nő? - ragadta meg Jack gallérját.
Ez vagy fél órán át így ment. A férfi néha magához tért, és a nőt
kereste, de valahányszor Jack rákérdezett, hogy ki az, mindig
elvesztette az eszméletét.
Aztán sikerült megszólalnia:
- A táskámban van róla kép... sose higgyen neki... egy szavát
se higgye el... mindig hazudik...
Jack nem tudott válaszolni. A képen ugyanis... Kate volt.

A sziget másik oldalán Samantha épp a tengerben volt. Bal keze végig
be volt kötve, nadrágja térdig felhajtva. Élvezte, ahogy a hullámok
csapdossák a lábát, és a szellő borzolja, dús, hosszú, fekete haját.
- Samantha!
Megfordult. Ana Lucia állt a parton.
- Hello Ana.
- Te mit gondolsz? Itt kéne maradnunk, vagy sem?
- A szigeten semmiképp sem - mosolyodott el Sam.
- Nem úgy gondoltam.
- Tudom.
- Akkor?
- Én azt szeretném, ha gyorsan kijutnánk. Ezért maradjunk.
Szerintem.
- És ha Ők visszajönnek?
- Akkor megvédjük magunkat. Eko megmutatta, hogy
sebezhetőek. Már tudjuk, mit kell tennünk.
Sam hangjából hideg elszántság tükröződött. Ana pár pillanatig nézett
rá, majd bólintott, és elment.
Pár pillanattal később, amikor Sam kifele ment az óceánból, Lavender
szaladt oda hozzá
- Te azt mondtad Anának, hogy...
- Mit?
- Hogy öljük meg őket? Ha megint jönnek?
- Azt mondtam, védjük meg magunkat, és ha csak így lehet,
akkor igen. Ez egy lakatlan, sziget, Lavender. Illetve, nem teljesen
lakatlan, és ez a gond. Meg kell védenünk magunkat.
Lavender pár másodpercig hápogva meredt a hideg közönnyel beszélő
nőre, és amikor az elindult, megragadta jobb karját.
- Ki vagy te? - suttogta.
- Samantha.
- Mi vezetékneved?
- Jobb, ha nem tudod.
- Kinek jobb? Neked, vagy nekem?
- Mindkettőnknek.
Azzal Sam kitépte a kezét Lavender szorításából, és elindult vissza a
táborba.

VISSZAEMLÉKEZÉS
Samantha végigsietett a Mágiaügyi Minisztérium főtermén. Gyászruhát
viselt. A bal keze be volt kötve, már akkor is, de a biztonság kedvéért
még a talárja ujját is ráhúzta. Az emberek megnézték maguknak
alaposan, összesúgtak a háta mögött, elhúzódtak előle, voltak, akik
szabályosan elbújtak. Sam igyekezett nem törődni velük, és odasietett
az őrvarázsló asztalához. A férfi felszisszent, és a pálcájához kapott.
- Mit keres itt?
- Kingsley Shackebolt-hoz jöttem, az aurorvizsgámat letenni,
- Maga? A maga múltjával? Ez a legjobb vicc, amit valaha
hallottam - és nevetett.
- Ez nem vicc. Most megnézi a pálcámat, vagy mi van?
- Na ne nevettessen már! Tűnjön innen, mindenki tudja, hogy
micsoda maga.
- Én semmi sem vagyok, csak egy fiatal nő, aki auror szeretne
lenni. Ennyi.
- A maga múltjával? A szülei múltjával?
- Aha! Kibújt a szög a zsákból! A szüleim miatt általánosítanak!
Hát vésse az eszébe egyszer s mindenkorra: én nem vagyok olyan,
mint a szüleim!
- De ez akkor is abszurd! Shackebolt sosem vállalná el a maga
levizsgáztatását!
- De elvállalta, sőt, ő maga tanított ki!
- Tényleg? Na mindjárt kiderül! És meg ne próbálkozzon
bármivel is, amíg érdeklődöm!
- Nem szokásom. - mondta az előbbi ingerült hangnem után
ijesztően nyugodt hangon Sam.
A férfi indulattól zihálva meredt a nőre, majd egy házon belüli üzenetet
küldött. Pár perc után meg is érkezett a válasz.
- Ez úgy tűnik, rendben van - mondta kelletlenül az őrvarázsló.
- Hát akkor?
- Adja a pálcáját.
Miután Eric megvizsgálta Samantha pálcáját, a nő elindult a liftek felé.
Két férfival, és egy nővel együtt szállt be az egyik liftbe, és megnyomta
a kettes gombot. Ott is mindenki a lehető legtávolabb húzódott tőle, és
valósággal kimenekültek a liftből. A kettes szintre már egyedül maradt.
Amikor kiszállt, és végigsétált az aurorok között, mindenki gyanakodva
mérte végig. Egyedül Kingsley üdvözölte mosolyogva.
- Hello, Samantha.
- Hello, Kingsley.
- Készen állsz?
- Igen.
A gyakorlati és az elméleti vizsga letétele után fél órát kellett várnia az
értékelésre. Aztán Kingsley fülig érő szájjal jött ki a bizottságtól.
- Gratulálok, Samantha. Már nem csak a Főnix Rendjének vagy
a tagja, hanem auror is vagy.
Sam hálásan elmosolyodott. Ez volt az első mosolya, mióta belépett a
Minisztériumba.
VISSZAEMLÉKEZÉS VÉGE

Lavender Parvati sírja mellett talált rá Padmára.
- Megtudtál róla valamit? - kérdezte Padma.
- Nem.
Ezután egy szót se szóltak. Ott ültek egészen addig, amíg Libby oda
nem hívta őket magukhoz, mondván, egy csapatban, nagyobb
biztonságban vannak.

A másik felén a szigetnek Ginny és Harry összebújva nézték az óceánt.
Órák óta hallották a repeszes férfi üvöltését. Mindkettőjüknek szörnyű
dolgokat juttatott eszébe...