Ma is egy teljesen átlagos napra ébredtünk. A kisebbek anyjukkal mentek vidáman iskolába, míg a nagyobbak barátnőikkel igyekeztek kicsit durcás arckifejezéssel. Azok akik közel laktak a sulihoz gyalog mentek, vagy biciklivel, akik messze laktak, pedig iskolabusszal. Minden diák igyekszik felszállni, hogy le ne maradjon, kivéve egy szemüveges, alacsony, gyenge fiút, aki fut a busz után. Ma kezdi meg első évét az új iskolájában, most maradt ki nyolcadikból.

- Kérem álljon meg!!!- kiabált futva a busz oldalát verdesve, de hiába, a buszsofőr rá se hederített. A fiú nem sokáig bírta az iramot, így hát le lassított. Elkeseredett amiért lemaradt a buszról, már az első nap. Aztán pár méterre tőle megpillantott egy szabadon hagyott biciklit. Nem szokása meglopni az embereket, ezért megvárta míg érte megy a gazdája. Ez perceken belül következett be.

- Mit keres itt kisfiam?- mondta a bicikli tulajdonosa, egy idős néni.

- Hölgyem, lemaradtam a buszról, és elfogok késni az iskolából. Adja kölcsön kérem! Csak mondjon egy címet, és délután visszaviszem magának, megígérem!

- Nem, nem, szó sem lehet róla! Engem nem ver át!- vágta rá egyszerre a néni.

- Rendben. Akkor maga jöjjön el hozzánk. Ha tudja a címem hiába lógok meg a biciklivel, ha megtalál... -A hölgy gondolkodóba esett. Eszébe jutott, hogy ha nagyon akarta volna, el tudta volna lopni a kerékpárt, amikor Ő még nem volt ott. Végül beleeggyezett. A fiú megadta a címet, majd villámgyorsan tekerni kezdett. Bele tellett húsz percbe, míg odatalált az iskolához. Letette a járműt a kapuhoz, és berohant. Hallotta a csengő sipoló hangját, így hát még jobban begyorsított. Megkerese a termet, amibe levileg tartozik, és bekopogott, majd benyitott.

- Elnézést a késésért...- szólt nagyon szerényen, de annyira zavarba volt, hogy mindenki Őt nézte, hogy megbotlott a küszöbbe, és szószerint beesett a terembe. Az egész osztály hangos nevetésben tört ki, egész addig míg a tanár úr nem csitította le diákjait.

- Foglaljon helyet valamelyik üresen hagyott helyen.- utasította a fiút. A diák elindult reménykedő tekinteteket vetve lehendő osztálytársaira, hátha valaki helyet enged maga mellett. Aztán hirtelen megállt két pad között, és egy nagy darab fiú melett ülő lángvörös hajú lányra meredt.

- Mary Jane...- suttogta halkan.

- Szia Peter- szólt vissza neki vidáman a lány- Micsoda véletlen hogy egy osztályba kerültünk! Nagyon örülök! -Peter szeretett volna valami szépet mondani a lánynak, de egy hang se jött ki a torkán, csak mosolygott. Mary Jane a szomszédba lakott, és már régóta tetszett neki, de sose mert kezdeményezni nála. Félt hogy ha megmondja neki, hogy többet érez iránta mint egy barát ránt, a lány kineveti.

- Fiatal úr, helyet foglal esetleg valahol vagy megvárja míg ÉN segítem leülni valahová. -Megint mindenki kacarászni kezdett. Peter még vetett egy utolsó pillantást Mary Jane- re, majd tovább állt. Végül az utolsó padhoz érkezett. Már fel is adta, hogy esetleg valaki megsajnálja, és maga mellé engedi, így hát az utolsó pad üres volt, oda ült le. A szomszédos padból egy másik fiú szólt Peternek.

- Pszt! Nem akarsz inkább ideülni? -Peter mérhetetlenül boldog volt, így hát fogta a motyóját, átült.

- Hogy hívnak?- kérdezte suttogva a fiú.

- Hát ööö... Peter Parker vagyok... na és Te?

- Én Harry Osborn vagyok.

- Kicsoda?! Norman Osborn fia?!

- Ismered az apám?

- Hogyne ismerném! Ő az Oscorp cég feje!- mondta nagy örömmel Peter, és kezdett végre megnyílni. Az egész órát végig beszélgették. De aztán a vége felé Peter elkezdte Mary Jane-t nézni.

- Hahó! Figyelsz te egyátalán Rám?

- Persze...- felete Peter, de még midnig Maryt nézte.

- Jó csaj mi? - suttogta Harry, miközben Ő is a vörös hajú lányt kezdte nézni.

- Igen... már nagyon régóta ismerem...

- Igen?

- Igen. A szomszédba lakik...

- A kis mázlista! És jártatok már?

- Nem... még soha...

- Micsoda?! Még nem hajtottál rá egy ilyen bombázóra??- kérdezte ámuldozva Harry.

- Nem, még nem.

- Na de miért?

- Nem mertem... -A gond az volt, hogy nem csak Harry vette észre, hogy Peter Maryt bámulja, hanem az oktató is. Ezért kérdezett valamit és szándékosan őt szólította fel.

- Peter?

- Tessék?

- Válaszoljon a kérdésemre. Peter olyan értelmetlen képett vágott, hogy attól megint mindenki nagy nevetésbe kezdett.

- Megtisztelne azzal, hogy ha NEM órán bámulja Miss Jane-t. -A fiú olyannyira elpirult, hogy megszólalni se bírt. Szünetben Mary odament Peterhez.

- Szia Peter! Nincs kedved ma együtt hazamenni? -Peter nagyon meglepett képet vágott, majd hátra tekintett Harryre, aki mohón bologatott. A félénk fiú már majdnem kimondta a választ, amikor...

- Hé taknyos! Szállj le a csajomról, világos? Gyere baby...- egy nagy benga állat lépett oda, aki körülbelül háromszor olyan kövér és négyszer olyan magas volt, mint szegény Peter. Mary szomorúan nézett a szerény fiúra, majd tűrte ahogy "barátja" visszavonszolta a padukhoz. Az következő órákon Harry végig Petert vigasztalta.

- Sosem járna Velem... Ő az ilyen nagy darabokat szereti... nem olyat mint amilyen én vagyok... -Végre eljött az utolsó kicsengetés pillanata. Peter és Harry szomorúan nézte, ahogy Mary és a fiúja elhagyja az iskolát.

- Na ne.- mondta csalódottan Peter, és arra a helyre bökött ahová reggel letette a biciklit.

- Mi az?

- Ellopták a bikiclit...

- Hát nem csoda ilyen körkényen... na gyere... apám perceken belül itt lesz, majd ő hazavisz.

- Nem kell köszönöm inkább sétálok.

- Hát jó, Te tudod. Akkor szia!- köszönt el Harry, a következő percben pedig egy fehér limuzinba ült be. Peter elindult hazafelé. Egész úton gondolkodott. -

 Na végre! Csak hogy hazaértél! Egy öreg hölgy azt állítja, hogy reggel elvitted a biciklijét, és azért jött.- köszöntötte a fiút a bejárat előtt May néni. A fiú teljesen elszégyelte magát, mivel a biciklit ellopták. Az öreg hölgy, akié a kerékpár volt, fel is pofozta, Ben bácsi nyugtatta le, azzal, hogy a kezébe nyomott 200 dollárt. Miután a nő elment az idős házaspár mérgesen néztek Peterre.

- Ne haragudjatok... de lemaradtam a buszról... és nem értem volna oda... még így is elkéstem. A biciklit pedig ellopták a kapu elől... -Végül a fiút egy hét szobafogságra ítélték. Nem mehet el sehova az iskolán kívűl...

Telt múlt az idő, Mary Jane nagyon kedves volt Peterrel de Neki ez nem volt elég. Többet akart a lánytól, de sose mert kezdeményezni nála. Félt a visszautasítástól... Időközben egyre jobban összebarátkozott Harryvel, de meg gyűlt a baja a többi osztálytársával, mert mindenki egy béna, gyenge fiúnak nézte...folyton ki akartak vele szúrni. Mary és Harry állt csak mellette. Úgy érezte, hogy rajtuk kívűl mindenki más csak rosszat akar Neki az iskolában...