Azt tervezte, hogy megpróbál még egy kicsit aludni. Azonban erről a tervéről hamar le kellett mondjon…

- Szia, Piton bácsi! - ugrándozott Carla a férfi előtt. - Mit csinálsz?

- Semmit - felelte Piton.

- Akarsz játszani velem? Gyere, megmutatom a babáimat! - a lány válaszra sem várva ragadta meg a férfi csuklóját, és rángatni kezdte a játékos polc felé.

- Hagyj békén! - mordult rá Piton, de azért nem mert túl durva lenni a kislánnyal.

- Naaa, légyszi, Piton bácsi! - Carla leszedett a polcról egy lány- és egy fiú Barbie babát. Az utóbbit Piton kezébe nyomta. - Te leszel Kent, én Barbie, és játsszunk!

Pitonnak jóformán még meglepődni sem maradt ideje, máris ott találta magát a padlón térdelve, kezében egy Barbie-babával.

- Ó, szia Kent! - kezdte a játékot Carla. - Ölelj meg!

A bájitaltanárnak a legkisebb porcikája sem kívánta a gyermeteg játékot - kiváltképp azért, mert nem igazán tudta, hogyan is kell játszani…

- Naaa, mi lesz már? - türelmetlenkedett Carla.

- Szia - morogta Piton, s közben igyekezett nem túl ügyetlennek mutatkozni a mugli kislány előtt.

- Úúúgy hiányoztál, gyere, menjünk el a kávézóba - mutatott az ágy felé a lányka.

- Én nem érek rá ilyenekre! - jelentette ki Piton, és felkelt a földről.

Carla sértett tekintettel pillantott a mogorva, sötét férfira, majd másik kezébe vette a fiú Barbie-babát, és elkezdett mindkettővel játszani.

Ekkor odalentről ajtónyitás- és csukódás hallatszott.

- Sziasztok! - hangzott egy férfi kellemes, mély hangja. - Hazajöttünk.

- Szervusz, George drágám! - Justine is köszönt hazatérő férjének, majd valaki mást is megszólított. - Szia, Natalie, mi újság?

- Helló anya. Semmi különös, Lauráékkal sétáltunk még egy kicsit.

- Értem. Gyertek, még nem hűlt ki teljesen az ebéd.

- Megyünk!

Piton eközben az ablakhoz lépett, és az alatta elterülő kertet fürkészte. Adam a jelek szerint vidáman elvolt magának a hintában ülve. A fiú egyre magasabbra lökte magát a játékszeren, míg elért egy kritikus magasságot.

Az egész pár pillanatig tartott csak Pitonnál, attól kezdve, hogy Adam egyik pillanatban a túl nagy magasság miatt kicsúszott a hintából. A férfi egy szempillantás alatt döntött: félretette a Dumbledore professzor levelében lejegyzett szabályt, és előhúzta nadrágszíja alá rejtett varázspálcáját.

- Mobilicorpus! - kiáltott, a fiúra szegezve a pálcáját.

Adam a földtől alig pár centire megállt a levegőben. Ijedten kiabált szülei után. Piton gyorsan letette Adamet a talajra, majd eltette a varázspálcát.

A szülei aggódva szaladtak a fiuk felé, mögöttük pedig egy nagyobbacska lány sietett.

Piton eltávolodott az ablaktól, és gyorsan leült a mögötte lévő ágyra. Mikor felnézett, akkor szembesült csak Carla döbbent arcával.

- A fenébe… - morogta a férfi, és hogy öröme teljes legyen, az ágyán hagyott pergamenlap, mely az igazgató neki szánt üzenetét tartalmazta, éles rikácsoló sípolásba kezdett.

- Már ez is… - Piton ismét előszedte varázspálcáját, és egy bűbájjal elnémította a pergament.

- Te meg mit csináltál? - faggatta a kislány Pitont.

- Semmit. Nem láttál semmit, megértetted? - kérdezte Piton olyan hideg-szigorú hangon, ahogyan rosszabb hangulataiban a Griffendéles diákokkal beszélt.

- Aha. De mit nem láttam? - kíváncsiskodott tovább Carla.

- Semmit.

- Mi az a kezedben?

- Bot - bökte ki a férfi. - Csak egy bot.

- És mit csinál…?

- Hallgass! - mordult rá Piton, türelmét vesztve.

- Jól van na… ANYU, Piton bácsi…! - kezdte az üvöltözést a lányka.

- A szüleid a kertben vannak, nem hallanak - közölte vele Piton.

- Mit csináltál az előbb a bottal? - kérdezte türelmetlenül Carla.

- Idefigyelj, kölyök! - eredt rá Piton a lányra. - Semmi közöd hozzá, mikor és mit csinálok. Érted?!

- De engem érdekel, naaa, mondd el! Különben elmondom anyáéknak, hogy van egy olyan fura botod - tette hozzá a kislány.

Piton némán és dühös tekintettel meredt Carlára. „Már csak ez hiányzott…” gondolta mérgesen.

- Naaa? - vigyorodott el elégedetten a lány. - Mi van a kezedben?

- Varázspálca - morogta kelletlenül Piton.

- Micsoda? - csodálkozott Carla. - Úgy érted, amivel a mesékben a csúnya boszorkányok varázsolnak?

- Igen - morogta egyre dühösebben Piton.

- Te csúnya boszorkány vagy? - rémüldözött a lány.

- Varázsló vagyok - közölte vele a férfi, nem kevés ingerültséggel hangjában.

- Fúúúú! de jó, és akkor… és… hogyhogy varázsló vagy? Az mit csinál?

- Tökkelütött kölyök… - morogta a férfi.

- Naaaa, megmondalak anyunak! Anyaaaaa!!!

- Hallgass már el! - kiáltott rá Piton.

- Akkor mondd el, mit csinál a varázsló. Mindent mondj el!

Pitonnak úgy tűnt, nincs sok választása, mesélni kezdett hát Carlának. Legalábbis csak olyan apró és köztudott dolgokat, melyekkel nem fed fel semmi és senki fontosat.

***

Eközben kint az udvaron Justine és George meggyőződött róla, hogy Adamnek semmi baja sem esett. Natalie már korábban visszament a házba, és a konyha felé vette az irányt. Szedett magának az asztalon lévő edényből ebédet, majd fogta magát, és felcipelte azt a szobájába. Ajtaját szokása szerint bezárta, nehogy a család többi tagja megzavarja őt.

Este lett. Carla mindezidáig Piton beszédét hallgatta némán, aki egészen addig mesélt a lánynak a varázsvilágról, mígnem kopogtattak az ajtón.

- Carla, menjél zuhanyozni - szólította fel a lányt az anyja.

- De anyu, Piton bácsi nagyon érdekes mesét mond éppen…

- Valóban? Nos, majd fürdés után folytathatja a mesélést, most viszont sipirc, kisasszony!

Carla elhúzta a száját, de felkelt, összeszedte a fürdéshez szükséges felszereléseit, és kiment a szobából fürdeni.

A lány nemsokára végzett is - édesanyja segített neki, ahogy azt szokta. A lány után Adam következett.

- Piton bácsi, te mikor mész fürdeni? - érdeklődött az ágyában fekvő szöszi kislány.

- Majd - jött a felelet a férfitól.

- Menjen csak, most jött ki Adam az előbb - mondta Justine. Piton biccentett, és ő is összegyűjtötte a holmijait, majd elindult a fürdőszobába.

A helyiségben kellemes barackvirág szín uralkodott, a zuhanyzónál kicsit magasabban volt kicsempézve a fal.

Piton ledobta a mosógép tetejére a törölközőjét és a pizsamáját, és levette magáról a talárját.

Fáradt volt, az egész napos stressz a mugli családdal kapcsolatban kicsit kikészítette az idegeit, aludni pedig jóformán alig tudott.

Már a fekete ingjét gombolgatta, mikor észrevette, hogy nem hozta magával a varázspálcáját.

- Nagyszerű… - morogta mérgesen, majd folytatta a vetkőzést.

A zuhanyzó nem volt neki újdonság, a Roxfortban is volt neki a fürdőszobában. Piton hideg-langyos vízzel szeretett zuhanyozni - az alatt egész biztos nem aludt el…

Piton a hangra annyira meglepődött, hogy megcsúszott a zuhanyzótálcán, és hátraesett – egyenesen neki a belépő Nataline-nak.

A lány meglepő gyorsasággal ismerte fel, hogy egy vadidegen, meztelen férfi fekszik rajta.

- ÁÁÁÁÁ!!! - sikított fel halálra rémülve, és ütlegelni kezdte szegény Pitont.

Az védekezés képpen megpróbált felállni a lányról, de vizes teste épp elég csúszós volt ahhoz, hogy ne sikerüljön a dolog.

Hab a tortán az volt, amikor a nagy ricsajra betoppantak a lány szülei.

- Úristen, maga meg mit csinál? - sikított fel Justine is.

- A lány benyitott, mikor én… - kezdte volna magyarázni Piton, de ekkor egy erős férfikéz megragadta a vállánál, és talpra állította.

- Kicsoda maga?! - üvöltött rá George Pitonra.

- A nevem Perselus Piton - mutatkozott be amaz.

- Anyaaaa! - Natalie sírva ölelte közben az anyját, aki folyamatosan nyugtatta.

- Nyugodj meg… George, hagyd békén Mr. Pitont, ő a vendégünk… Elnézést a kellemetlenségekért…

- Kellemetlenségekért??!! De anya, ez a… ez… - mutatott még mindig rémülten Pitonra. - Ez meztelen…

- Jobb, ha most magára hagyjuk - szólt Justine, Pitonhoz intézve szavait. - További jó zuhanyzást.

A bájitaltanár ingerülten morgott valamit válaszul. Mikor a kis társaság ismét egyedül hagyta őt a fürdőszobában, a férfi a törölköző után kapott.

- Elegem van ebből az átkozott mugli családból! - jelentette ki, és durván megtörölte magát, majd felvette a pizsamáját, és visszatért a szobájába - ahol a kis Carla várta őt ártatlan mosollyal az arcán.

Piton túl sok ehhez hasonló mosollyal találkozott már pályagutása során, hogy tudja: a lánynak vaj van a füle mögött…

- Jó volt a fürdés, Piton bácsi? - kérdezte kedves kis mosollyal Carla.

- Nagyon… - morogta a férfi. - Mi van a hátad mögött? - kérdezte, a lány hátratett kezeire célozva.

- Semmi - vágta rá Carla.

- Valóban? - vonta fel egyik szemöldökét Piton.

- Aha. Tényleg…

Piton megkerülte a lányt, hogy a háta mögé nézzen. Carla pedig végig a férfira meredt; mindig úgy fordult, hogy Piton nem tudja öt megkerülni.

- Mit rejtegetsz? - kérdezte szigorúan Piton.

- Semmit… Jaaaj, de szép pizsamád van! - váltott témát a lány. – Szép… öö… fekete.

- Add ide azonnal, ami a kezedben van!

- Nem!

- Add ide, te kis… - sziszegte a férfi.

- Neeeem! - sikított Carla. - Én akarom!

Pitont elöntötte a méreg; amúgy sem a gyerekek iránti nagy türelméről volt híres. Az ágyhoz csörtetett, ahol fürdés előtt a varázspálcáját hagyta.

A pálca azonban nem volt az ágyon.

- Hol a varázspálcám? - kérdezte szikrázó szemekkel Carlára pillantva.

- Erre gondolsz? - kérdezett vissza a lány, felmutatva a kezében tartott vesszőt.

- Igen.

- Előbb én is akarok varázsolni! - jelentette ki a lány.

- Te nem tudsz, féleszű mugli kölyök!

- Ne sértegeeeeess!!! - sikított fel ismét a lány, majd hozzáfűzte. - Mi az a mugli?

- Olyan ember, aki nem tud varázsolni - mondta Piton.

- Aha. Miért nem tud mindenki?

- Nem tudom, de most szeretném visszakapni végre a varázspálcám!

Carla azonban ahelyett, hogy átadta volna azt Pitonnak, a férfira szegezte, és vadul suhogtatni kezdte.

- Csiribú-csiribááá… Abrakadabra! - mondogatta, de a pálcából nem jött ki semmiféle átok vagy bűbáj.

- Nagyszerű. És most add - ide - a - varázspálcám! - vesztette el végleg a türelmét Piton.

- Jól van már… - a lány kénytelen-kelletlen visszanyújtotta neki.